Gondolj bele! Ha az utcán sétálsz, hirtelen motorzúgást hallasz a hátad mögött, ösztönösen félreugrasz, vagy visszalépsz a járdára.
Ha most a képernyő mögül egy vérszomjas oroszlán ugrana elő, biztosan megijednél és a menekülésre gondolnál.
Félelemérzésed indokolt, mivel ha a veszélyt nem ismernéd fel, abból nem tudnál menekülni, így az végzetes lehetne. A félelem tehát lehet jogos és reális életmentő.
Előfordulhat azonban, hogy valaki állandóan attól retteg hogy a plafon rászakad, vagy az üdítőtől rákos lesz, vagy fertőzéstől tart és a kilincset sem meri megfogni.
Ez képzelt veszedelem, alapja valótlan. Sokan az ilyen érzéseket, amelyek képzelt tárgyhoz, kapcsolódnak szorongásnak nevezzük. Valójában nem ilyen egyszerű: veszélyes helyzeteket, megrázkódtatásokat átvészelt emberek újra meg újra átéli mindazt amiben részük volt. Ha valaki átélt egy háborút, része volt a bombázásokban is viszont az ijedségen kívül más baja nem esett, hosszú ideig szenvedhetnek szorongástól. Az emlékeket bármi felidézheti, ilyenkor a szorongás fizikai tüneteit produkálhatják.
Így viszont, ha valaki túlzottan reagál ezekre a helyzetekre, súlyos testi és lelki betegségekhez vezethetnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.