Relaxmester

Zoltán orvostanhallgató. Eddig semmilyen betegésgtől nem szenvedett. Most viszont, amikor a vizsgára kellett felkészülnie, és a méhnyak-rákról tanult, elkezdte érezni a fájdalmat odalent...

A „medikus-betegség” persze, még nem hipochondria, de mindenképpen tény: aki ebben a betegségben szenved, azt képzeli, hogy súlyos, nem ritkán halálos baja van.

Egy felmérés szerint a hipochondria az orvosi rendelőkben várakozók mintegy 7–8 százalékát érinti. Ez nem meglepő, hiszen  egy tipikus képzelt beteg mindig valamilyen halálos betegségtől fél, mint a rák, vagy az AIDS, és az apró tüneteket is bizonyítéknak véli. Akik ebben a betegségben szenvednek, folyamatosan váltogatják az orvosaikat, mert nem akarják elhinni, hogy a leleteik negatívak. Inkább újabb orvost keresnek fel, további vizsgálatoknak vetik alá magukat, és nem ritkán veszélyes gyógyszereket is beszednek vélt panaszaikra. A legnyagyobb veszély pedig éppen ebben rejlik.

A gyógyszerek szedésével később valóban kialakulhat valamilyen betegség. És a sors fintora, hogy gyakran a hipchonderek meg is betegszenek abban, vagy ahhoz hasonló betegségben, amit tartósan elképzelnek maguknak.

A relaxációs és meditációs technikák is nagyon hasonló módon működnek, viszont pont az ellenkező hatást, a gyógyulást érheted el velük. Ilyen az NLP (Neuro Lingvisztikus Programozás) is, mely a gyakori ismétléssel eléri a kívánt végeredményt. És ezt nem csak betegségeknél, hanem lelki gondjaid megoldására is alkalmazhatod.

Ez a kór általában 20 és 30 éves kor között jelentkezik, és mindkét nemre egyformán jellemző. A közhiedelemmel ellentétben a hipochondriás beteg nem szimulál: valóban beteg, kimondottan szenved, figyelme középpontjában saját teste, betegsége, betegségtudata áll. A betegségben szenvedőknél súlyosabb esetben pszichoterápiát vagy pedig gyógyszeres kezelést alkalmaznak. Ha valamilyen más betegség – például depresszió – résztüneteként jelenik meg, akkor mindenképpen szükség van orvosi segítségre.

A hipochonderek eredendően félénk, óvatos természetűek, illetve szorongásra hajlamosak. Betegségük mindig valamilyen lelki problémára utal, melynek beismerése helyett testi panaszokkal jelzik a külvilág felé, hogy valami nincs rendben. A háttérben lehet munkahelyi, párkapcsolati gond, önértékelési zavar vagy depresszió. Ugyanígy érzelmi visszafogottság vagy zárkózottság miatt is kialakulhat a betegség, ilyenkor az illető megpróbálja elterelni figyelmét a problémáiról. Sokszor előfordul, hogy a családban túl sokat foglalkoztak a betegséggel (esetleg ő maga volt beteges gyerekként), ezért kap később is központi szerepet az életében.