Lassan közeledik a Valentin nap, vagy Bálint nap... ki hogy hívja, de a lényeg majdnem ugyanaz.
Már aki megtartja...
A szerelmesek világnapja ez, amikor jobb esetben elfeledkezhetünk a mindennapjainkat megkeserítő munkáról, meg vitákról és legalább most elmehetünk a virágboltba, vagy édességboltba, hogy gondos válogatás után megvegyük a régóta vásárolni szándékozott (csak mindig elfelejtett) ajándéktárgyat.
A nőknek csokoládé, a férfiaknak alkohol dukál... Tartja a szokás, és legtöbben be is tartják, mégha ellenzik is az ellentées nem ezen irányú kicsapongásait.
Azért valljuk be, valószínű Valentino még nem egészen erre a kifejletre számított, amikor vértanúként kivégezték őt... Ha igaz a történet.
De hogy kapcsolódik a stressz az "ünnepnaphoz"?
Legalább ilyenkor feledkezzünk meg a kihívásoktól és próbáljuk magunkat átadni választottunknak. Ne a magunk bajaival törődjünk, mert higgyük el, mindenkinek megvannak a maga gondjai, amit akárhogy is érezzük nagyobbnak lát, mint a másiké.
Legyünk figyelmesebbek és ne riadjunk vissza a csokoládétól sem. Nagyon jól oldja a feszültséget, rengeteg endorfint termel.
Tegyük emlékezetessé ezt a napot, ne a megszoktt meccseket, vagy sorozatokat nézzük a tévében. Egy napot túl lehet élni nélkülük is, és ha nem válik be, legfeljebb legközelebb kihagyjuk... De miért ne lenne jó?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.